Miért kell felkészülni a szülésre?

Nagyon sok és sokféle várandós anyukával találkoztam már az elmúlt években. Közülük többen is végeztek nálam valamilyen felkészítő tanfolyamot, de akadnak olyanok is, akik az összes tanfolyamra beiratkoztak. Amikor arról érdeklődtek, hogy én miért tartom fontosnak ezeket a felkészítőket, rögtön tudtam rá a választ. És ezt boldogan megosztom Veletek.

A várandós anyuka a szülésfelkészítő tanfolyamon fel tud készülni a vajúdásra, a fájdalom csökkentésére, megismerkedik a gátmetszéssel és a gátvédelemmel történő szülés különbségeivel, vajúdó testhelyzetekkel és egyéb módszerekkel, hogy rövidebb legyen a vajúdás ideje, illetve átfogó képet kap a szülési terv fontosságáról és annak benyújtásáról is.

A vajúdással kapcsolatban nagyon sok hozzászólást olvastam már, miszerint miért kellene ezzel külön foglalkozni? Ha túl sokáig tart, majd adnak oxytocint, ha nagyon fáj, majd kér a kismama fájdalomcsillapítót, és hogy azért van a szülésznő és az orvos, hogy megoldják a problémákat, felesleges pénzkidobás.

Akik részt vettek már ilyen felkészítő tanfolyamon, megtapasztalhatták, hogy nem lehet teljesen felkészületlenül "beesni" a szülőszobára, hiszen nem elvárható az orvostól, hogy folyamatosan ott gubbasszon a kismama mellett és azt figyelje, mikor mire van szüksége, hogyan halad a vajúdása. Különösen problémát okoz ez, ha nincs fogadott orvosa, és az éppen ügyeletes nőgyógyászhoz kerül, aki 2-3 másik vajúdó anyukával is foglalkozik egyszerre. (Az új kórházi protokoll szerint állami kórházban már nem is lehet fogadott orvos, csak az ügyeletes nőgyógyász.)

Nézzünk néhány fontos dolgot, mit is tanulhat meg egy szülésfelkészítő tanfolyamon a szülőpár?

A fájdalmat mint tudjuk az okozza, hogy szedődik fel, tűnik el a méhszáj. Ez része a szülés folyamatának, tehát a fájdalmat nem tudja senki kikerülni, viszont nagymértékben lehet csökkenteni természetes módszerekkel.

A felkészítő tanfolyamok nagyon fontos témája, hogy a jelenlévő szülőpár megtanulja a fájdalmakat csillapítani. Az, hogy fájni fog, azt senki sem tagadja, én sem, hiszen akkor miért tanítanám/tanítanánk a szülésfelkészítőn a fájdalomcsillapítás módszereit. Csakhogy ezeket a módszereket megismerve már előre tud készülni rá, tudja magával vinni a tanfolyamon megismert olajakat, a homeopátiás szereket, és tudja, mikor mit kell csinálni (pontnyomás, meleg és vizes technika alkalmazása, légzéstechnikák, masszírozás), hogy a fájdalom jelentősen csökkenjen.

A méhszáj rugalmasításával is nagymértékben csökken a fájdalom, hiszen egy rugalmas méhszáj sokkal könnyebben tágul, mint egy olyan méhszáj, ami nincs "előkészítve". Az a méhnyak, méhszáj, amit felkészítünk, az könnyebben tágul, ezáltal kevésbé fáj.

És ne feledkezzünk meg a vajúdó testhelyzetek megismeréséről sem, hiszen ezek alkalmazásával például támogatni lehet a vajúdás idejének rövidítését. Ezeket a testhelyzeteket, lehetőségeket szintén szülésfelkészítő tanfolyamon tudja elsajátítani a kismama.

A vajúdás alatti tapasztalatok, fájdalmak, a félelem az ismeretlentől, mi normális és mi nem kérdések tömege gyakran okozhat félelmet a kismamákban. Ilyenkor adrenalin szabadul fel, ami gátolja az oxytocin (szülést gyorsító) nevű hormon felszabadulását, ennek hiánya viszont hátráltatja a kisbabát a születésben. A vajúdás, a szülés egy nagyon komoly belső munka, amit akkor tud jól csinálni a vajúdó anyuka, ha biztonságban érzi magát. Ezt a biztonságérzetet segíti az összes ismeretanyag, a felkészültség, a szeretett személy (pl. apa, szülésznő, orvos, dúla) nyugtató, támogató jelenléte, de ide tartozik a kórházi helyismeret is.

Tehát megállapíthatjuk, hogy a vajúdás, a szülés milyensége jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire felkészültek a szülők. A tapasztalatlanság önmagában véve nem, de ha felkészületlenséggel párosul, az jelentősen növeli a vajúdás elakadásának esélyét. Biztos vagyok benne, hogy ezt egyik kismama sem szeretné, hiszen ha meg-megáll a folyamat, az annyira elnyúlhat, hogy az anyuka is és a baba is elfárad benne.

Feltehetné valaki a kérdést, hogy ez miért lenne baj? Utána majd kipihenik magukat.

Nézzük meg ezt az "ördögi kört" pontokba szedve:

1. Felkészületlenül bemegy az anyuka a szülőszobára, izgul, fogalma sincs, mi fog történni, csak jönnek a fájások, aztán erősödnek, esetleg vérzést is tapasztal, amitől aztán megijed. Mindezektől az adrenalin emelkedni kezd.

2. Az adrenalin elnyomja az oxytocin hormon termelődését.

3. Az oxytocin hiánya miatt a vajúdás elhúzódik, esetleg le is áll, ezért ezt a hormont elkezdik vénásan adagolni. De miért kellene olyan dolgot beadatni, ami bennünk van, csak a félelmeink miatt nem tud magától termelődni?

4. A 2-4 órás vajúdás helyett akár 16 óra is lehet (vagy még több) a vajúdás, ez idő alatt az anya is és a baba is elfárad.

5. Ha a baba elfárad, örül, ha már végre békén hagyják, inkább az alvást választja, mintsem érdeklődjön a szopizás iránt.

6. Ha nem szopizik, nehezebben indul meg a tejtermelődés. Ha inkább az alvást választja a szopizás helyett, akkor kevés folyadékot fog kapni.

7. Ha kevés anyatejhez (folyadékhoz) jut, az újszülött besárgul, hiszen nem tudja kiüríteni a magzatszurkot, amivel távoznia kellene a bilirubinnak. Ez felhalmozódik a baba szervezetében és besárgul.

8. Ha besárgult, az aluszékonnyá teszi a kisbabát, így nehéz kelteni, nehéz mellre tenni, tehát megint csak nem fog enni, és ez így megy körbe-körbe.

Látható, hogy a vajúdás hossza egészen a baba besárgulásáig hatással lehet. Az, aki elmegy egy szülésfelkészítő tanfolyamra, ezekre az információkra szert tehet, fel tud készülni a szülőszobán várható történtekre, és ezek tudatában nagyon sok problémát el tud kerülni.

Remélem, Veled is hamarosan találkozom, hogy együtt készüljünk fel a nagy napra. 😊